"Ez egy olyan vízió ami mögé be tudok és be is szeretnék állni és tudom teljes szívből támogatni" - hangzott el a számból két vokál feléneklés közben, mikor Peet-el az egyik közös dalomon dolgoztunk. Épp rettenetesen izgultam, mert tudtam, hogy nagyon szeretnék Vele dolgozni a márkáján de nem akartam, hogy azt higgye rá akarok erőltetni bármit is. Viszont akkor már szerintem hetek óta mocorgot a lelkem és csipkedte a szivemet, hogy merjek már rákérdezni Peetnél, hogy esetleg szüksége van e segítségre social media kapcsán. A poén az, hogy teljesen magától hozta fel a Művész Úr a témát, így magamban csak mosolyogtam mikor végül elnyököghettem, hogy egyébként én nagyon örülnék ha együtt dolgozhatnánk.

Azóta pedig nem igazán van megállás.

Emlékszem, hogy hatalmas vágy volt bennem, hogy olyan emberek között legyek akik ragyognak, mert szívük és lelkük benne van abban amivel nap, mint nap foglalkoznak. Aki zenével foglalkozik az szerintem ennek egy még felfokozottabb változatát éli meg. Minden egyes hang, minden egyes dallam egy darabka az emberből. Kevés intimebb dolog van ezen a világon, mint megosztani a saját dalod. Nem véletlenül szoktuk mondani, hogyha valakit igazán meg szeretnél ismerni, hallgass bele a lejátszási listájába.

Egy érdekes kettősség volt bennem az elmúlt időszakban. A saját közösségi média felületeimen nem igazán indultak be a dolgok. Szerencsére az ügyfeleknél minden a legnagyobb rendben, sőt, szárnyalnak, de kicsit fájt a szívem, hogy a saját házam táján sok a cirip-cirip bármit is teszek ki, bárhogyan is akarjak újra kapcsolódni. Azt éreztem, hogy amolyan nosztalgiából követnek már csak az emberek, mivel anno szerették, amit posztolok. Viszont most már itt vannak az új szakemberek és ránk "öregekre" már nem igen van szükség. Fotózni is egyre ritkábban volt lehetőségem, mivel a márkaépítés más területein is támogatást nyújtok és most arra volt nagyobb igény, hogy konzikat tartsak, teljes arculatok készüljenek el vagy épp videót forgassak socialre.

Aztán leültem utómunkázni ezt a sorozatot és valami megmozdult bennem. Kicsit most be is könnyezek, ahogy ezeket a sorokat írom, nem is tudom miért. Nem győztem hátrafordulni Stipihez és mutogatni, meg szajkózni, hogy "Nézd ezt a képet! Ez is zseniális, nem? Annyira tetszenek! Portfóliógyanús!" Vagy hatszor levetettem Stipivel a fülesét, mert annyira szerettem volna megmutatni Neki ezeket a képeket.

Történet van bennük.

Meg szeretet.

Szavak nélkül mesélnek.

Nem is kérek én ennél többet, csak hadd csináljam ezt életem végéig. Hadd örökítsem meg ezeket a fontos pillanatokat, bárhol is tartson az adott csodaember az életében, márkájában.

Thank you for coming to my TEDtalk.